☕️ Határok nélkül – hegyek, kilométerek és döntések

A Clarity Consulting egyik tulajdonosaként Andrási Bálint a mindennapokban komplex üzleti kihívásokkal foglalkozik – szabadidejében viszont egészen más terepen mozog. Hegyeket mászik, falakon kapaszkodik, és hosszú kilométereken át fut, sokszor extrém körülmények között.

De vajon mi hajt valakit arra, hogy újra és újra kilépjen a komfortzónájából? Hogyan kapcsolódik össze a fizikai teljesítmény és a vezetői gondolkodás? És mit tanulhatunk a hegyekből az üzleti döntésekről?

Egy kávészünetnyi beszélgetésben ezekre a kérdésekre keressük a választ, személyes történeteken, rekordokon és határfeszegető élményeken keresztül.

Clarity Hogyan indult a kapcsolatod a hegymászással és a hosszútávfutással?

Bálint A futás már gyerekkorom óta jelen van az életemben. Bár soha nem atletizáltam versenyszerűen, kiskorom óta rendszeresen sportolok. Amiket kipróbáltam, ott kisebb-nagyobb mértékben mindig része volt az alapozó edzéseknek a futás. Illetve általános iskolában egy Cooper-teszt futás alkalmából sikerült az addigi rekordot megjavítanom és onnantól én lettem, aki képviselhettem az iskolámat mindenféle hosszútávfutó versenyen. Itt a felkészülés annyiból állt, hogy pénteken megkérdezték, hogy elérhető vagyok-e hétvégén és ha igennel válaszoltam, akkor megadták a hétvégi verseny időpontját, helyszínét, hétfőn meg megkérdezték, hogy hányadikak lettünk. Aztán a túrázással jött vissza komolyabban a futás, először még csak, mint felkészülés a nagyobb túrákra, aztán már önálló időtöltésként is.

Hegymászónak igazán nem tartom magam, inkább túrázó vagyok, aki olykor felmegy 4-5000-es csúcsokra, de semmi komoly, extrém technikai kihívás nincs benne. A túrázás ezen formájával egy volt kollégánknak köszönhetően ismerkedhettem meg. A 2000-es évek elején feltette a kérdést, hogy lenne-e esetleg kedvem egy gerinctúrához a Fogarasi-havasokba. Én meg rávágtam, hogy miért ne lenne. Ez egy meghatározó élmény lett számomra, hat napon át sátorral túrázni 2000 méter feletti hegygerincen, úgy, hogy közben szinte soha nem találkozol emberrel.

Clarity Volt olyan különleges hely, ahova eljutottál akár futva, akár egy túrád alkalmából?

Bálint Rengeteg. Ilyenkor általában azt szokták kérdezni, hogy na és mi volt a legmagasabb, legveszélyesebb vagy éppen a leghosszabb. Hát ilyennel nem szolgálhatok, semmi olyat nem csináltam, amit kiemelnék ilyen szempontból, de soha nem is volt célom a trófeák gyűjtése. Igazából azok a helyek, ahová a túrák során eljutottam, mind különleges volt valamilyen szempontból. Ez a futásaimra is igaz. Mivel bárhova is megyek mindig nálam van a futócipőm, ezért elég sok helyen sikerült már futva is megfordulnom.

Clarity Ha mégis ki kellene emelni, egy-két túrádat és/vagy futásodat, akkor melyek lennének azok és miért?

Bálint A túráim közül – ahogy már említettem – a Fogarasi-havasok gerinctúráját mondanám egynek, mint ősélményt. Ezen kívül katartikus volt a Mont Blanc túránk is a barátommal. Amikor felértünk, akkor kelt fel a nap. A csúcson csak mi ketten álltunk, de az egész hegyen is csak másik két mászó volt rajtunk kívül. Harmadikként nem emelnék ki egyet, mert igazából bármelyik lehetne. Futások közül talán még nehezebben tudnék kiemelni bármit is. Az elmúlt években a futásaim három esemény köré kezdenek szerveződni, a Mátrabérc Teljesítménytúrával kezdődik, aztán június elején következik a Mátra115 és augusztusban van még a Rockenbauer Pál Teljesítménytúra. Ezeken kívül meg tele van az év jobbnál-jobb futásokkal. Gyerekeimmel, feleségemmel, barátaimmal, a kutyánkkal és persze olykor csak úgy magamba.

Clarity Volt olyan helyzet a hegyen vagy futás közben, amikor majdnem feladtad? Mi vitt tovább?

Bálint Mi az hogy, sőt nem egy olyan túrám volt, hogy visszafordultam vagy éppen rövidítettünk egy-két napot az eredeti tervekhez képest. Futásnál szintén volt már, hogy az eltervezett hosszabb távból csináltam egy rövidebbet, mert éppen nem éreztem úgy, hogy jól esne a szervezetemnek az eltervezett kilométer. De gondolom Te inkább azokra a sok helyen emlegetett holtpontokra gondolsz, amik hosszabb távoknál kéretlenül is felütik a fejüket.

Clarity Igen valójában az érdekelne, hogy ezekben a helyzetekben mit csinálsz, hogyan tudsz továbbmenni, nem feladni?

Bálint Erre szerintem nincs egy általános recept, mindenki a maga módján vészeli át ezeket mélypontokat. A közös bennünk talán az, hogy tudjuk képesek vagyunk továbbmenni. Magamon is látom, hogy az évek során változott, hogy hogyan kezelem ezeket a helyzeteket; eleinte a hosszabb futásoknál, amikor elérkeztem egy holtponthoz, akkor elkezdtem a testemet figyelni, hogy mi az, ami idejuttatott. Figyeltem, hogy mi fáj, elkezdtem megtippelni, hogy melyik lesz a következő „alkatrészem”, ami nem akar már továbbmenni és ezzel egész jól elszórakoztattam magam. Aztán egyszer csak megint minden kerek lett és már nem zavart semmi. Ami fontos, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy mire képes a szervezete és hol vannak a határai. Ha ismerjük magunkat, tudjuk, hogy fizikailag milyen állapotban vagyunk, akkor ezek a mélypontok jól menedzselhetőek, viszont ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy mit visel el a szervezetünk, abból nagyobb baj is lehet.

Clarity A futások, túrák közül volt olyan, ami nyomot hagyott benned?

Bálint Itt is nehéz lenne egyet kiemelni, de egy olyat tudok mondani, ahol magamat is igencsak megleptem.

Clarity És mi volt ez, hogyan tudtad meglepni magad?

Bálint Magyarország egyik legnehezebb ultra kihívása a „A Kör”. Ezt egyszer nekem is volt szerencsém barátommal párosban teljesíteni. A 110-120. kilométer környékén már nagyon abba akartam hagyni az egészet. Ennek úgy adtam hangot, hogy hajnalban a Börzsönyben szakadó esőben mantraszerűen és nyomdafestéket nem tűrő módon kiabáltam, hogy mi a francot keresünk itt. Nem tudom pontosan mikor hagyhattam abba, de ha tippelnem kellene minimum egy órát kitartott a „lelkesedésem”. Ez azért volt furcsa, mert ezt megelőzően és ezt követően sem volt jellemző rám ez a fajta kiborulás, bár már sok embernél láttam hasonlót. Illetve ugyan itt fordult velem elő -azóta sem-, hogy annyira „elfogytam”, hogy hallucinálni kezdtem. Ebben leginkább az a vicces, hogy futásunkat követően két hónappal a barátommal beszélgetve derült ki számomra, hogy ez sokkal hamarabb kezdődött, mint azt én ott észrevettem magamon.

Clarity Mi volt eddig a legkeményebb fizikai vagy mentális kihívásod, amire büszke vagy?

Bálint Igazán büszke nem arra vagyok, amikor én magam elérem a határaimat, vagy éppen át is lépem azokat. Büszkeséggel azok az élmények, eredmények töltenek el, amikor valakit hozzásegíthettem egy céljának elérésében, legyen ez egy futás vagy egy hegy megmászása. Legutóbb a családommal és barátokkal túráztunk a Júlia Alpokban és nagyon jó volt látni, hogy csapat egészének mekkora élmény volt az ott eltöltött négy nap. De említhetném egy barátomat, aki eldöntötte, hogy változtat az életvitelén és elkezd futni. Mivel sohasem futott előtte kezdésként 800 méter erőltetett sétával kezdtünk. A kitartásával odáig jutott, hogy lefutotta élete első félmaratonját, meg lecserélte a teljes gardróbját. Mondta is, hogy nála egyáltalán nem igaz, hogy olcsó sport a futás, mert amennyit neki ruhára kellett miatta költeni, az egy kisebb vagyon. Ilyen és ehhez hasonló élményekből szerencsére sok van.

Clarity Hogyan tudod összeegyeztetni az intenzív sportot a cégvezetői szereppel?

Bálint Nem különösebben nehéz, mivel elég könnyen rá tudtam venni magam a korai kelésre, ezért amikor beérek dolgozni, akkor már futottam 5-6 kilométert. A hosszú futások meg jellemzően hétvégén vannak, de munka után is meg lehet oldani egy 30 kilométert hetente egyszer.

Clarity Van még „bakancslistás” csúcs vagy verseny?

Bálint Klasszikus értelembe vett „bakancslistám” nincs. Ez mindig alakul ahogy a barátokkal, családdal beszélgetünk. Amit tudok, hogy szeretnék a lányaimmal az Alpokban gleccseren túrázni, amíg lehet, illetve minden évben elmenni velük egy-két túrára. Aztán a többi meg alakul.

Clarity Mit tanácsolnál azoknak, akik most vágnának bele egy komolyabb fizikai kihívásba?
Bálint Nehéz erre jó választ adni anélkül, hogy ismerném az illetőt és a tervet, de általánosságban annyit tudok mondani, hogy a megfelelő felkészülés nélkül ne vágjon bele. Mint mondtam, hogy ha valaki nincs tisztában a fizikai erőnlétével, technikai felkészültségével és olyan dologba vágja a fejszéjét, amire még nem áll készen, könnyen bajt okozhat magának. Szerencsés esetben csak egy kisebb sérülés, de egy hegy esetén ennél azért komolyabb is lehet. Ha valami olyat talált ki, amiben még nincs jártassága, akkor keressen egy olyan embert, társaságot, aki segít neki megérteni, hogy amit eltervezett, az mi is valójában és ne az AI-t kérdezgesse.

Köszönjük Bálintnak a beszélgetést, és hogy megosztotta velünk azokat az élményeket és kihívásokat, amelyek a hegyekben és a hosszú futások során érték.

Sok sikert kívánunk a következő kihívásokhoz, és várjuk, milyen új csúcsok és kilométerek kerülnek még erre a listára!