Kávészünet Attilával – csapatjáték a pályán és az irodában

Egy kávészünet sokszor többről szól, mint pár perc pihenőről – néha kiderül, milyen történetek vannak a kollégák mögött.
Ma Attilával, a Back Office oszlopos tagjával ülünk le beszélgetni, akit a mindennapokban precíz munkájáról és megbízhatóságáról ismerünk. Kevesebben tudják róla viszont, hogy korábban NB1-es kosárlabdázó volt Pakson, ahol a csapatjáték, a fegyelem és a versenyszellem a pályán is meghatározta az életét.
Most a labda helyett a háttérfolyamatok futnak, de a sportból hozott szemlélet ma is érezhető – beszélgessünk arról, honnan indult, miért lett a kosárlabda az útja, és mit adott neki a profi sport a pályán innen és túl.

Clarity Hogyan és mikor kezdtél el sportolni?

Attila Sportolni már kisgyerekként kezdtem, mint akkoriban sokan, természetesen én is fociztam, amely során hamar kiderült, hogy jó a labdaérzékem, egész ügyes voltam benne. Általános iskolás koromban belekóstoltam sok más sportágba is, például a kajakozásba, kicsit később a röplabdázásba, de volt egy rövid időszak atlétika is, itt főleg távolugrásban és sprintfutásban jeleskedtem. Az viszonylag hamar kirajzolódott, hogy inkább a labdás sportok állnak hozzám közel.

Clarity A környezetedben volt valaki (családtag, barát, tanár), aki terelgetett a sport felé?

Attila A szüleim mindig is sportkedvelők voltak. Édesanyám atletizált és kézilabdázott. Mindig is támogattak abban, hogy sportoljak. Aki elindított a kosárlabda útján az Brunn Zsuzsanna általános iskolai testnevelő tanárom volt.

Clarity Mi volt az a pillanat vagy hatás, amikor eldőlt, hogy a kosárlabda lesz a te utad?

Attila Általános iskola 5. osztályában az akkori testnevelőtanárom, Brunn Zsuzsanna indított az iskola keretein belül kosárlabda edzéseket. Nagyon kíváncsi voltam, ezért elmentem egy edzésre és azonnal beleszerettem a játékba. Hamar kiderült, hogy van is hozzá érzékem, így elkezdtem rendszeresen edzésekre járni. Ekkor még csak az iskolai kereteken belül „kosarazgattunk”, ismerkedtünk a játékkal. A nagy áttörés 6. osztályos koromban (12 évesen) jött, amikor beneveztek minket a paksi körzeti mini kosárlabda-bajnokságba. Iskolánkon (Tolna 2-es számú Általános iskola) kívül még 9 másik iskola kosarasai neveztek ebbe a bajnokságba. Sosem felejtem el, hogy szinte a semmiből érkezve megnyertük az őszi fordulót, a döntőben a paksi csapatot legyőzve. Én lettem a legeredményesebb játékos, valamint a győztes kosár szerzője is én voltam. Ez akkor nagyon nagy meglepetésnek számított, hogy a vidéki „kis” csapat legyőzte a körzet központjának számító „nagy” paksi csapatot. Baromi jó érzés volt… Csak, hogy érzékeltessem a különbséget, nekünk akkor még heti 1 edzésünk volt, nekik sokkal több. Nem volt még rendes mezünk sem, a paksi csapatnak már akkor gyönyörű egyen mezük volt, nekünk a jól ismert „torna dorkónk” volt, a paksiaknak menőbbnél-menőbb kosárlabda cipőik. Persze nem ezen múlt… Ezzel a csapat-győzelemmel és az egyéni jó játékommal felhívtam magamra a figyelmet. Olyannyira, hogy az Atomerőmű Sport Egyesület (ASE) meghívott és leigazolt a csapatába. Ettől kezdve pedig más kapuk is kinyíltak, mert az ASE-val heti rendszerességgel részt vettünk a Budapesti Országos Bajnokságban is. Szóval én innen számítom azt, hogy a kosárlabda lett az utam.

Clarity Mit jelentett számodra akkor a kosárlabda – szabadság, verseny, közösség vagy valami más?

Attila Én első sorban a közösséget emelném ki. Nagyon jó kis csapatunk volt, imádtunk edzésre járni, hétvégén pedig meccsekre. Megtanultunk küzdeni egymásért és csapatként működni, de mindeközben egyénileg is sokat fejlődtünk. Kialakult bennünk egy egészséges versenyszellem és a sport szeretete, tisztelete.

Clarity Volt olyan játékos vagy példakép, aki inspirált a kezdetekkor?

Attila Akkoriban őrületes Chicago Bulls rajongás volt és ez természetesen engem is elért. A Chicago Bulls sztárja Michael Jordan sokunk kedvence volt akkor, nem véletlenül. Azt hiszem, túlzás nélkül elmondható, hogy mindent tudott a pályán és élmény volt nézni a játékát.

Clarity Mikor érezted először, hogy ebben a sportban „több lehet”, akár profi szinten is?

Attila Mindenki álmodozik, hogy egyszer elér egy magasabb szintre. Természetesen én is így voltam ezzel. Ahhoz, hogy az ember megvalósítsa ezen álmait sok energiát kellett belefektetni és sok lemondással is járt. A sok-sok edzés, a rengeteg meccs és a fejlődni akarás meghozta gyümölcsét. 1991 és 1998 között sok minden történt, ez volt az az időszak, amikor annyira felfelé ívelt a karrierem, hogy 1998 nyarán látótávolságba került az NB1-es szerződés is.

Clarity Milyen állomások vezettek el az NB1-be kerülésig?

Attila Ahogy azt az előző válaszomban is elmondtam 1991 és 1998 között sok minden történt, ami az NB1-be kerülésig vezetett. Nehéz lenne mindent felsorolni, de megpróbálom elmondani, milyen út vezetett odáig, hogy a 1998-1999-es bajnoki szezonra szerződést kötött velem az ASE. Szóval az általános iskolai sikerek után jöttek a gimnáziumi éveim, aminek egyik meghatározó momentuma volt, hogy az edzőm lett Nagy Gábor, akinek sokat köszönhetek. Nagy Gábor Budapestről költözött Paksra és az utánpótlás nevelés egyik legismertebb arca volt, csapataival többször nyert országos bajnokságot és 1991-ben megválasztották az év utánpótlás edzőjének is. (Kis érdekesség, amit sokan nem is tudnak róla: Ő fedezte fel és hívta meg a válogatottba Dávid Kornélt, aki később a legismertebb magyar kosárlabdázó lett és az NBA-ben is szerepelt). Szóval Gábor érkezésével az egyik legjobb edzőtől tanulhattam. Ezen időszak rengeteg edzéssel telt és Gábor módszereinek köszönhetően fejlődésem ugrásszerű volt, olyannyira, hogy 1993 októberében még a korosztályos válogatott edzőtáborába is meghívást kaptam. A sok speciális edzésnek köszönhetően jelentősen javult a védekezésem, a tempó dobásom és a 3 pontos dobásaim is, valamint a súlypontemelkedésem, aminek köszönhetően alacsony termetem ellenére (kosárlabdában nem számítottam magasnak😊) igen jól ment a zsákolás is. A korosztályomban az országos bajnokságban az egyik legponterősebb játékos lettem. Sok kosárlabda tornán szerepeltünk, amelyeken sokszor megválasztottak a legértékesebb játékosnak. Ezen időszak fejlődéséről számos újságcikk, oklevél, elismerés tanúskodik, amire nagyon büszke vagyok. A saját korosztályomban elért sikereim miatt az edzőm bedobott a mély vízbe, és az eggyel nagyobb korosztályban az NB1-es Ifi bajnokságban játszatott (ez volt anno a felnőtt férfi NB1 kapuja). Így már nemcsak a saját korosztályommal edzettem, hanem a nálam idősebb, erősebb, gyorsabb és rutinosabb ifikkel is. Az edzőm szerint ez kellett a további fejlődésemhez. Ezt az időszakot kicsit kudarcként éltem meg az elején, mert türelmetlen voltam magammal szemben. Míg a korosztályomban vezér egyéniség voltam, az ifik között csak csere. Aztán az edzőmnek igaza lett, hamar felzárkóztam és lassan-lassan az NB1 ifi csapatában is meghatározó játékos lettem és így lehetőséget kaptam arra, hogy újból egy szinttel feljebb, azaz az NB1-es felnőtt csapattal edzhessek. Kezdetekben csak együtt edzettem a felnőttekkel, ami mondanom sem kell, hatalmas élmény és fejlődési lehetőség volt, ugyanis ekkor a csapatban játszott jó pár nagy név. A töretlen fejlődésem, kitartó munkám meghozta gyümölcsét, ugyanis 1998-1999-es szezonra szerződést kínáltak, amit természetesen boldogan elfogadtam. Így 20 évesen bekerültem az NB1-es magyar férfi kosárlabda-bajnokságba, azaz profi játékos lettem.

Clarity Volt olyan vereség, ami többet tanított, mint egy győzelem?

Attila Konkrétan egyet nehéz lenne kiemelni, én inkább azt mondanám, hogy minden vereségből sokat lehet tanulni. Meccs után leülni és higgadt fejjel végig gondolni, kielemezni, átbeszélni, mit és hol rontottunk el csapat szinten, de ugyanolyan fontos szerintem az is, hogy az ember magába szálljon és végig futtassa azt, hogy melyik szituációban milyen döntést kellett volna hoznia ahhoz, hogy minél jobban segítse a csapatát.

Clarity Volt meccsnapos rituáléd?

Attila Nem volt, igyekeztem mindig kipihenten és motiváltan meccsre menni.

Clarity Melyik készség, amit a kosárlabdában tanultál, és ma is segít a munkádban vagy a mindennapokban?

Attila Kitartás, alázat, győzni akarás.

Clarity Ha a most kezdő fiataloknak adnál tanácsot: mi lenne a 3 legfontosabb útravaló?

Attila Merjenek nagyot álmodni és azt megvalósítani is. Ehhez természetesen kelleni fog a sok edzés is, mert semmit nem adnak ingyen.

Ez a kávészünet megmutatta, hogy minden precízen működő háttérfolyamat mögött ott van egy történet. Attila NB1-es múltja ma a back office-ban a stabilitásban és a csapatmunkában mutatkozik meg. A kávé elfogyott – a lendület marad.