Rólunk írták

Polémia a talpon maradásról (I.) - A szállítók szemével

A hazai kis- és középvállalatok informatikai beruházásokkal kapcsolatos viselkedésében jelentős szerepet játszik a vállalati és ezzel összefüggően az informatikai kultúra szintjének, színvonalának kérdése. Ennek mértéke nem elsősorban az infrastrukturálisnak nevezhető beruházásoktól függ, hanem az azok értékteremtő működtetését lehetővé tevő programok és alkalmazások színvonalától. Ezen a területen pedig - bár szegmensenként eltérő mértékben - esetenként még a régió más országaival összevetve is komoly lemaradás jellemző a hazai kis- és középvállalkozásokra.

Milyen összefüggések mutathatók ki a gazdaság, a társadalom fejlettsége, állapota és a fentiek között? Azalkalmazások forgalmazói, az üzleti informatikai tanácsadók KKV-piaccal való szélmalomharcáról van-e csupán szó, vagy valódi problémáról, amely az EU-csatlakozást követően akár a KKV-k megszűnéséhez is vezethet, magukkal rántva az őket kiszolgálni törekvő, méretben velük azonos forgalmazókat is. A téma igen összetett, így teljes mélységben történő feltárására nem vállalkozunk, de néhány számunkon keresztül igyekezünk minden oldal - a forgalmazók, a felhasználók, valamint az állam- és közigazgatás - álláspontját, véleményét és a megoldásra tett javaslatait összegezni. Ez alkalommal a HP Magyarországtól Mezriczky László marketingigazgatót, a Németországban is jelen lévő Montana Rt. vezérigazgatóját, Vadász Pált és egy többéves múltra visszatekintő tanácsadócég, a Clarity Consulting ügyvezető igazgatóját, Ternyik Lászlót megkérdezve a forgalmazók, tanácsadók meglátásaira voltunk kíváncsiak.

Valamely ország egy főre eső GDP-je egyenes arányban áll informatikai beruházásainak mértékével. A vállalati informatikai kultúra szintjének a gazdaságra gyakorolt hatása azonban mennyiségileg kevésbé ragadható meg. Vadász Pál a földrajzi szélességi fok és az informatikai kultúra között is lát egyfajta korrelációt. "Az EU-n belül a déli államokban lényegesen szerényebbek a mutatószámok, mint a skandináv országokban. Minél északabbra megyünk, az egy főre eső informatikai és telekommunikációs eszközöknek a lakosság egészére vetített aránya annál nagyobb. A diplomások száma és az informatika elterjedtsége között is létezik összefüggés. Ezenkívül a társadalom polgárosodottsága és informatikai kultúrája közötti kapcsolat érdemel említést. Mindezek közrejátszanak abban, hogy felismeri-e egy vezető: az informatikát száműzve vállalata szempontjából releváns, a döntéseire kihatással lévő információk sokaságától fosztja meg magát."

Az informatikai beruházás mennyisége és a vállalati hatékonyság azonban nem áll egyenes arányban - állítja Vadász. A statisztikák szerint sokan sokat, ám rosszul költenek informatikára, inkább az infrastruktúrába, semmint az alkalmazásokba fektetnek be. Ha az üzleti, az ügyviteli folyamatok szervezettsége nem éri el a meglévő infrastruktúra tényleges kihasználásához szükséges szintet, csak igen alacsony hatékonyság érhető el.

Kis fejlődéstörténet

Lehet persze fejletlen informatikai kultúránk okát a múltban keresni, de a megoldás máshol keresendő. A rendszerváltás előtti tapasztalatokkal való bánásmódot Mezriczky ingaeffektusként érzékeli. "Sokáig minden akkori eseményt elítéltünk, a nosztalgia időszakára pedig az ellenkezője volt jellemző. Meg kell tanulnunk a múlt tapasztalatait megfelelőképpen kezelni, hiszen túlértékelésük éppúgy káros, mint alábecsülésük."

Vállalati informatikai kultúrát a rendszerváltást követően idetelepült multinacionális cégektől lehetett remélni. Jelentős hányaduk operatív működését az anyavállalat szerverein futó alkalmazások támogatták, itt csupán munkaállomásokat működtettek. Mások ugyan itt indítottak üzleti folyamataik támogatására informatikai beruházást, de az anyacégnél meglévő folyamatokhoz és megoldásokhoz igazodva, s gyakran még a bevezető cég szakértőit is kintről biztosították. Így a hazai sajátosságokat kevésbé vették figyelembe, de legalább elindult egy folyamat. A privatizáció időszaka nem az informatikai beruházásoknak kedvezett. A multik után a nagyvállalatok, a versenyhelyzetben lévő szolgáltatók ocsúdtak fel legkorábban, és nagyobb beruházások ígéretét látván a szállítók, rendszerintegrátorok is ide összpontosítottak. A fenti hatások következtében az egyre bovülő informatikai piac szelektálódása is megindult. A magyar fejlesztésű megoldásokat elsosorban a kisebb cégek, valamint a hazai nagyvállalatok választották, a külföldi tulajdonú alkalmazás- és alapszoftver-szállítók gombamód szaporodó hazai képviseletei, disztribútorai pedig a multik roll-outjaiban vettek részt, illetve a nagyvállalatok és a középkategória felső sávjába tartozók igényeit igyekeztek kielégíteni. Itt érdemes egy pillanatra megállni. A multinacionális cégek termékei elsősorban a nyugat-európai, illetve az amerikai vállalatok méretéhez készültek, ami hazai alkalmazásuk esetében a bosszantó nyelvi nehézségeken túl testre szabásuk, működtetésük, upgrade-jük stb. során okozott - időnként anyagi vonzatú - bosszúságot.

A kis- és középvállalatok ellátása nem tartozott az informatikai vállalkozók kedvenc időtöltései közé, hiszen kiszolgálásuk korántsem volt egyszerű (és még ma sem az). Egyrészt közülük kevesek éreztek kényszert az informatika bevezetésére, egyszerűen nem tekintették azt szükségesnek. Másrészt idehaza minél kisebb egy vállalkozás, a programoknak annál több kivételt kell kezelniük, és ez megnehezíti a rendszerek továbbfejlesztését, a frissítéseket és verzióváltásokat.

Idegenkedő középmezőny

A kis- és középvállalatok informatikai fejlesztésektől való távolmaradásának elsődleges oka tehát az igény hiánya. Vezetőik nem értik - mondja Vadász Pál -, mit nyerhetnek üzletileg az általuk ismeretlen technológia alkalmazásával. Féltik hatalmukat, illetve megszerzett, személyes és nem vállalati tulajdonként kezelt információikat. Az informatika bevezetettsége és alkalmazásának mélysége így a menedzsment és a tulajdonosok képzettségi szintjével arányos. Hasonló példa sajnos ma még nagyvállalati szinten is akad.

A KKV-k elsosőrban ár szerint válogatnak a kínálatban. Nem gondolkodnak hosszú távon, így nem a továbbfejlesztéshez szükséges szempontok lebegnek a szemük előtt sem az infrastruktúra-elemek, sem az alkalmazások kiválasztásakor. A technológiai fejlesztések gyorsuló üteme által rájuk kényszerített hardver- és szoftverfrissítések egyre rövidülő ciklusideje miatt pedig a kevésbé megfontolt választás eredményeként a legkevésbé sem beszélhetünk megtérülő beruházásokról. Mellesleg a különböző állami ösztönzo programok hatására növekvő mértékben legális, de jelentős hányadában még mindig kétes beszerzési forrásokból származó otthoni PC-k szupportja sem megoldott.

Ternyik László úgy látja, hogy a vállalati informatika területén a költségcsökkentésre hivatkozva ma elsosőrban a fenntartó jellegű, az üzemeltetést szolgáló projektek a gyakoriak, míg a néhány évvel korábban még jellemző, nagy üzleti fejlesztéseket támogató informatikai beruházások száma jelentősen megcsappant. Szintén a költségcsökkentés miatt a vállalatok gyakran ez utóbbiakat saját belső eroforrásaikkal igyekeznek megoldani, és ritkábban vesznek igénybe tanácsadót.

Középvállalati dilemmák

Vadász Pál szerint az informatika felhasználóiként sem lehet egy kalap alá venni a kis- és középvállalatokat. Ez utóbbiak számára jelent nagyobb veszélyt az EU-csatlakozás, hiszen a kisebbek legtöbbje integrált megoldások nélkül, ha szükséges, dobozos szoftvereket alkalmazva is elboldogul, s ha azok szállítói versenyképesek maradnak, a programok támogatása, verzióváltása is megoldott.

De mi a helyzet a középvállalatokkal? Mivel nem alakultak ki a kiegyensúlyozott fejlődéshez és a versenyképesség javításához szükséges feltételek, a vállalati viszonyrendszerek és a céges struktúrán belüli mobilitás, a magyar vállalkozói struktúra "eldugult homokórához hasonlít". Az aránytalanul kisszámú középvállalat továbbfejlődési és üzleti lehetoségei ugyancsak korlátozottak - mondja a KSH adataira támaszkodva Vadász Pál. A támogató programok, a szakemberek hiánya, a közterhek aránytalanságai, a vevői piac globalizálódása is kedvezőtlen irányba hat. De nem javít a helyzeten a tőkepiac érdektelensége, a hitelforrások nehézkessége és a technológiai piac globalizálódása sem. Fejlődésük és fennmaradásuk legnagyobb gátja azonban a tőkehiány.

A magyar kis- és középvállalatok tőkeabszorbeáló képessége messze elmarad a befektetési alapok érdeklődési küszöbértékétől. Nem fejlődtek ki megfelelő színvonalú befektetési bankok, a hitelért folyamodó KKV-k számára magasak a kamatok és a fedezetibiztosíték-igény, valamint rövid a futamidő. A technológiai globalizáció eredményeként - az informatikai középmezőnyt ez különösen érinti - szinte kizárólag a multinacionális cégek beszállítójaként juthatnak üzlethez. A szakemberhiánnyal küzdő középvállalatok a multik szívóerejével - belső és anyacégi szakképzések, bérek, juttatások, image - szemben is tehetetlenek.

De bizonyos mértékig az informatikai szállítók is tehetetlenek velük szemben. "Szinte mindegyikünk stratégiájában szerepel jelszóként, hogy KKV, miközben igen szűk réteg válik valóban ügyféllé" - mondja az IVSZ-ben is tevékenyen részt vevő, így a szállítókra nagyobb rálátással bíró Mezriczky László. "A HP-hez hasonlóan a nagyobb multinacionális vállalatok hazai leányai is átlátható működést leképző nagyvállalati, helyenként államigazgatási projektekhez szoktak hozzá, s erőforrásaik is ehhez igazíthatók hatékonyan. Ők mostanában keresik a KKV-k felé vezető utat."

A magyar szempontból közepesnek számító (a HP osztályozása szerint 50-500 PC-vel rendelkező) vállalkozások úgy tevékenységi körüket, mint informatikai felkészültségüket, befogadóképességüket tekintve heterogén összetételűek, de a kisvállalatoknál mindenképpen magasabb informatikai szintet képviselnek. Jellemzően foglalkoztatnak informatikust, illetve rendszerekben, integrált megoldásokban, hálózatokban, projektekben gondolkodó technológiai szakembert. Nagyon árérzékenyek, igényeik gyakran meghaladják lehetőségeiket. "Speciális megközelítést igényelnek, mégis ok a megoldásszállítók potenciális ügyfelei. A velük való kapcsolat megteremtése, a szállítók üzeneteinek hozzájuk való eljuttatása kardinális kérdés" - mondja Mezriczky. "Nem informatika után áhítoznak, hanem üzleti alkalmazásokkal megválaszolható üzleti problémáik vannak. Gazdasági, vállalatszervezésért felelős vezetőik nem tájékozódnak az informatikai lehetoségekről. Ám nem jobb a helyzet a felfelé ívelő szakaszban lévő középvállalatok esetében sem. Ezek már csak a piacon ismert márkákat keresik, így többnyire a multik leányaival hajlandók szerződni, ám e beszállítók legtöbbje még nem ért a középvállalatok nyelvén, nincs erre kiforrott modellje, módszertana" - teszi hozzá Mezriczky.

Tehát csaknem minden hazai szállító igyekszik felfedezni ezt a piacot, s rázúdítani kínálatát, miközben a másik oldal jószerivel azt sem tudja, miről beszélnek.

Optimizmus

Mezriczky mindezek ellenére optimista módon szemléli a jelenlegi helyzetet. "Az elmúlt 15 évben az informatika húzóerőként szolgált. A 2000 utáni megtorpanást követően, amikor ezen a piacon már nem két számjegyű a - Nyugaton már évek óta egy számjegyű - növekedés, nem megijedni kell, hanem hozzászokni ahhoz a lassan már elért érettségi szinthez, ahonnan esetleg az eddigiektől különböző módszerekkel, eszközökkel, szemlélettel, kultúrával lehet csak továbblépni. Például fel kell hagyni a hibát mindig másban kereső, támogatásokban reménykedő mentalitással. Mivel tendenciáról van szó, egy 8-10 éve ugyanazt a problémát hurcoló cégnek, vállalkozónak nem a támogatást, a kárenyhítést kellene erőltetnie, hanem például struktúrát kellene váltania. Az EU-t is hajlamosak vagyunk - főként a támogatások sorsát illetően - jobb életminőséggel kecsegtető lehetőség helyett úri huncutságként felfogni, és a környezettől, az államtól várni a segítséget, elfeledve, hogy saját beruházás nélkül nem várhatunk csodát. A jövőbben másként kell hozzáállnunk a gazdaság, a társadalom, az EU-csatlakozás dolgaihoz, és persze a sajátjainkhoz is."

Borúlátás

Vadász Pálnak más a véleménye. "Meglátásom szerint a hazai középvállalatokra két sors várhat: az eladás, illetve az eltűnés. A versenyhelyzetre való - az informatikát is érintő - felkészültségi szintjük és tőkehiányuk miatt az EU-csatlakozás után néhány év alatt eltűnhetek a palettáról. Ezen elsősorban a sokszor emlegetett kontrollált tőkeinjekció és piacra jutásuk esélyeinek növelése változtathatna. A tényleges megoldást azonban a befektetők aktivizálódása jelenthetné. Ehhez a jelenleg eszközzel nem rendelkező állam szerepvállalására lenne szükség, olyan alapokat teremtve, amelyeken keresztül - elfogadható megtérülési rátát elvárva - a feleslegesen heverő pénzek a magyar vállalatok tőkeoldalára áramolhatnának. Ám a hazai igazságszolgáltatás nem elég gyors és hatékony, hogy kellő visszatartó erőként lépjen fel az eddig tapasztalt visszásságok megszüntetésében. Az idehaza megspórolt forintok így a gazdaságba áramlás helyett határainkon kívüli cégek profitját növelik." "Pozitív hatású lehetne az informatikai kultúra említett elemeinek terjedésére, valamint az informatikai beruházások ösztönzésére néhány informatikailag lemaradt iparág (pl. egészségügy, társadalombiztosítás, de akár a KKV-ket is ide sorolhatjuk) felzárkóztatása" - sorolja Ternyik László. Fontos az informatikai alapképzettség átlagának emelése és a vállalkozás-, illetve vezetéstudomány középvállalati szinten történő népszerűsítése. Ez utóbbi különösen, hiszen a KKV-knek fennmaradásuk érdekében a vállalkozás útvesztőiben most már EU-s körülmények között tájékozódni és cselekedni képes menedzserekre lenne szükségük. A felsoroltak pozitív hatással lehetnének a törvényileg már többé-kevésbé megalapozott, időt, papírt és idegeket kímélő elektronikus aláírás elterjedésére is.

Állami szerepvállalás

Mezriczky liberális szemlélettel közelít a kérdéshez. Minél kevesebb feladatot róna a vállalkozásokhoz hasonlóan a szerepkeresés stádiumában lévo államra, elsősorban a kevés kivételt tartalmazó fair keretek meghatározását. Úgy véli, a jogszabályoknak egyértelműen megfogalmazott gazdaságpolitikai célokban megnyilvánuló tendenciát kellene támogatniuk. Példaként a finneket említi, akik a Szovjetunió összeomlása után az elveszített piac miatti kényszerhelyzetben egyetlen esélyként országuk high-tech állammá válását tűzték ki célul. Ha Magyarország informatikai központtá szeretne válni, azért bizony tenni kell. A jelenlegi kormányzat szerint például a GDP 3-5 százalékát kutatás-fejlesztésbe és a fentiekkel összefüggő gyárépítésbe kellene visszaforgatni, aminek folyamatosságát a pártok megállapodásaival lehetne biztosítani. Az ország vezetésének ehhez hasonló lépéseit a civil szerveződések kényszeríthetnék ki, pl. az IVSZ, mint ahogy az informatika minisztériumi szintre emelésében is elévülhetetlen érdemet szerzett a szervezet korábbi, már elhunyt vezetője, Gyurós Tibor.

Ternyik szintén szükségesnek tartja az állami közreműködést, de mert egy kicsiny és nyitott piacú országban - többek között a multik révén - az állam is kiszolgáltatott helyzetben van, nem vár ettől nagy eredményt. Az eddigi, részben sikeres kezdeményezések (Sulinet, ECDL, e-kormányzati törekvések stb.) nem hoztak áttörést. A problémák egységes, a tárcákon, illetve a köz- és államigazgatáson átívelő kezelése mindenesetre sokat segíthetne - véli Ternyik -, de valójában radikális átalakításokra és fejlesztésekre lenne szükség, amelyekre a négyéves ciklus alatt egyetlen kormány sem vállalkozik.

Persze az átalakulás időigényességén a megfelelő irányú állami beavatkozások végrehajtása sem változtatna sokat. A gazdasági és informatikai stratégiák hiánya vagy elnagyolt volta szintén nem kedvez a vállalkozások fejlődéséhez szükséges beruházások tervezésének, amit a technológiák gyors változása, illetve a szabványosítás bizonytalanságai is nehezítenek. Az egyes kormányok intézkedéseiben nem lehet egységes koncepciót felfedezni, s bár a programok önmagukban lehetnek jók (áfa- és vámmentes PC-beszerzés, Sulinet program, a széles sávú internet terjedésének elősegítése stb.), nem biztos, hogy az összhatás kedvező. Felgyorsult világunkban az üzlet egyik hajtóereje az azonnaliság - mondja Ternyik -, ami az informatika, a távközlés közreműködése, a megfelelő tartalom megfelelő módon való rendelkezésre állása nélkül elképzelhetetlen.

**

A magyar fejlesztésű megoldásokat elsősorban a kisebb cégek, valamint a hazai nagyvállalatok választották...

A multinacionális cégek termékei elsősorban a nyugat-európai, illetve az amerikai vállalatok méretéhez készültek, ami hazai alkalmazásuk esetében a bosszantó nyelvi nehézségeken túl testre szabásuk, működtetésük, upgrade-jük stb. során okozott - időnként anyagi vonzatú - bosszúságot.

**

Kis- és középvállalatok

Egy 2000-ből származó, de még ma is érvényes KSH-jelentésre támaszkodva nézzük meg a nagy-, közép- és kisvállalatok gazdaságban betöltött szerepét, fontosságát.

A nagyvállalatok a KSH megfogalmazásában magas százalékos arányt képviselnek a vállalkozási struktúrában, és a GDP közel 80%-a nekik köszönhető. Különösen kiemelendőek az export 76%-át (1998) és a társasági vagyon 75%-át (1998) megjelenítő, az összes vállalkozás körülbelül 1,6%-át kitevő multinacionális cégek.

A középvállalatok (51-250 alkalmazott, 0,7-5 milliárd forint éves forgalom) az összes vállalkozásnak aránytalanul kis részét alkotják, számuk mintegy 2000, és az összes céghez viszonyított arányuk lassan csökken.

A kis- és mikrovállalatok (0-51 alkalmazott, maximum 700 millió forint éves forgalom) száma a 90-es évektől ugrásszerűen megnőtt. Ma a vállalkozások jelentős százalékát teszik ki.

**

Szegény ember vízzel főz

Ha a tőkeszegény hazai KKV-k pénzeszközhöz jutnak, azt elsősorban az alaptevékenységük folytatásához szükséges géppark, infrastruktúra felújítására használják fel. A tőkehiányon kölcsönökkel kevésbé lehet könnyíteni, kockázati tőkét befektetve annál inkább. A célzott - többek között informatikai, pl. ERP-alkalmazás bevezetését, internetfelhasználást támogató, általában negyed- vagy felerészben önerőt elváró, vissza nem fizetendő támogatást jelentő - pályázatok azonban csak kevés vállalkozás számára jelentenek megoldást. És ha megfelelő vállalati kultúra, alapfokú informatikai ismeretek, elfogadható vállalati folyamatok nélkül használják fel a támogatásokat, sem az állam, sem a vállalkozások számára nem térül meg a befektetett összeg. Így nem lesz alapja a nem csupán a működést támogató, de a hatékonyságnövelést is célzó megoldások alkalmazhatóságának, ráadásul a szállítók sem járnak jól, hiszen elesnek a bevételük jelentős hányadát kitevő támogatásnyújtás lehetőségétől.

**

A magyar szempontból közepesnek számító vállalkozások úgy tevékenységi körüket, mint informatikai felkészültségüket, befogadóképességüket tekintve heterogén összetételűek. Jellemzően foglalkoztatnak informatikust, illetve rendszerekben, integrált megoldásokban, hálózatokban, projektekben gondolkodó technológiai szakembert. Nagyon árérzékenyek, igényeik gyakran meghaladják lehetőségeiket.

**

E-világ

Az internetes szolgáltatásokat igénybe vevő KKV-k jelentős hányada elvész az információdzsungelben. Nem tanulták meg az internet felhasználását, információs brókerekről pedig vagy nem hallottak, vagy nem tudják megfizetni azokat. Leggyakrabban az elektronikus levelezést használják, ami a dolgozók affinitását jól hasznosítva - a The Work Foundation iSociety kutatási projektjének eredményei szerint - később értékteremtové válhat. A különböző csoportok együttműködését és kommunikációját lehetővé tevő úgynevezett társadalmi szoftverek - így az e-mail is - hatékony módon járulnak hozzá a társadalmi tőke felhalmozódásához, az információs és kommunikációs technológiákba (IKT) történő befektetések révén pedig akár a termelékenységnövekedés kulcsai is lehetnek. A Hewlett-Packard korábbi kutatási eredményei rámutatnak, hogy egy cég hatalmi és kommunikációs struktúrája levezethető az e-mailben megvalósuló információcsere mintázatainak vizsgálatából. Ráadásul az eljárás az egyes vállalati részlegek között meglévő nem formális kapcsolatokra is képes fényt deríteni.

Szerző: Fekete Gizella

Akutalitások

Kapcsolat